Örökzöldek a kertben

A botanikában örökzöld (ismert még mint: télizöld, tudományos nevén sempervirens) növényeknek azokat a fákat, cserjéket vagy évelő lágy szárú növényeket nevezzük, melyek nem hullajtják el leveleiket az év valamely részében, hanem azok egész évben rajtuk maradnak. Az egyes levelek élettartama az örökzöldekben néhány hónaptól (a levélváltás folyamatos, a növény állandóan új leveleket növeszt és lehullajtja a régieket) több évtizedig (30 évnél is több a simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva) esetében) terjedhet.[1] Különleges esetnek tekinthető a leplesmagvúak közé tartozó, Namíbia címerét is díszítő Welwitschia, egy sivatagi növény, mely mindösszesen két levelet növeszt, ami a növény élete során folyamatosan nő és széttagozódik; a levél csúcsi része fokozatosan elhasználódik, így a levél szövetének élettartama kb. 20-40 évre tehető. Igen sokféle örökzöld növényt ismerünk, közéjük tartozik a fenyők nagy része, a cikászok, az esőerdőkben élő növények és az eukaliptuszok is.